Greff András
Az anyósviccek és a mezei kabarészámok viszonya hasonlatos a másnapos fejfájás és a húzósabb éjszakai tivornyák kapcsolatához: gyakori és kellemetlen kísérőkről van szó. S ha egy jeles tréfacsinálót a miértekről faggatnánk, alighanem a szakadatlan közönségigényre való hivatkozással ütné el a választ. Az ilyesfajta okadatolást a hollywoodi forgatókönyvíróktól sem gondolhatjuk messze fekvőnek, jóllehet ők olykor-olykor kifordítva adják el ugyanazt a kabátot: így állhatott az utóbbi évek egyik kereskedelmileg nagyobbat szóló vígjátékában, az Apádra ütökben – micsoda fordulat! –, az após kíméletlen alakja a reménydús szerelmesek közé. Robert Luketic új filmjében, amelyre nyilvánvalóan az említett mű roppant sikere buzdította, a világ rendje ismét helyreáll, hiszen újfent a családok oly sokszor megidézett rosszmájú matrónáját láthatjuk okvetetlenkedni a fiatalok körül.
A mintaadó mű Robert De Nirót vonultatta fel, s az Anyád napja is elővezet egy néhai nagyvadat, ez a film ugyanis Jane Fonda mozivászonra való visszatérését (is) dokumentálja. Örök kérdésekhez jutunk így el: vajon melyik a megrázóbb élmény: egy lányos apával, vagy egy fiús anyával kerülni szembe? Ki a veszélyesebb, Bobby De Niro vagy Hanoi Jane? Aligha megválaszolható kérdések ezek, miként az is, hogy vajon miért pont most és miért épp ezzel a filmmel kívánta letudni Fonda a maga nagy kambekjét. Bár nem rajta múlt. Ami a banális kezdés és zárás közé beszorított soványka viccekből kihozható, azt ő ki is hozza szép sorban, még ha ez nem is eredményez vászonszaggató pillanatokat. Jennifer Lopezt viszont láthattuk már ennél sokkal jobbnak is A Mint a kámfor jut eszembe kapásból, de ha valaki egy videóklipjét sírná vissza, az is érthető: gondoljunk csak a vetítési hosszra.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2005/08 60-61. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8355 |