Nevelős Zoltán
A Dark City és a Rocketeer nyomvonalán harmincas évekbeli képregényvilágban járunk, óriásrobotok rohanják le a világ nagyvárosait (számunkra leglátványosabban természetesen a Fritz Lang Metropolisából idézett New Yorkot), fény derül egy első világháborús, német eredetű, ördögi tervre, mely az egész emberiséget fenyegeti, de szerencsére fellép egy hős, a levegőben és az óceán mélyén egyaránt ütőképesen teljesítő Sky kapitány, aki megmenti a világot – legfőképp az utolsó pillanat-dramaturgia szerint. A sztori – a klasszikus képregény- és mozimatinék előtti tiszteletadásként – a végtelenségig naiv. A kidolgozásban azonban Kerry Conran, a produkció elsőfilmes szülőatyja olyan aprólékos volt, hogy a látvány és az intertextuális utalások tekintetében egy tucat újranézésre is futja rajongani való. A színészeken kívül minden látványelem digitális animációval készült (hasonlóan a Sin Cityhez), ami nemcsak káprázatos helyszínek és akciók megjelenítésére adott lehetőséget, de a digitális videóra rögzített film teljes látványvilágát egységesen a kor esztétikája szerint alakította ki, eljátszva formákkal, képélességgel és a barna különböző árnyalataival. A néhai Laurence Olivier képmását is sikerült életre kelteni egy titokzatos szerep kedvéért, de ezen felül az ifjabb szereplők alakítása csupán lelketlen játék marad – ha elsőrangúan hozzák is a korabeli mozis színjátszás manírjait. A film így inkább válik kultúrtörténeti régiségek előtti tiszteletadások katalógusszerű gyűjteményévé, de nem lesz – Indiana Jones kalandjaihoz hasonlatosan – azok sikeres újjáélesztése. Ezért bukik el a film a széles nagyközönség előtt, miközben joggal lehet a lelkesedés tárgya szakrajongók számára.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2005/08 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8354 |
