Vízer Balázs
Szexuális ébredés, halálosan komolyan vett barátság, kitörés a kisvárosok szűk levegőjéből, lázadás – ki tudja miért, de ezen témák filmes kombinációja valahogy mindig jól sikerül. Vágyódás és elvágyódás Pawel Pawlikowski filmjének is központi témája, ahol a keserédes szentimentalizmus és száraz irónia ugyanolyan nehezen választható szét, mint a barátság és a szerelem. A furcsa barátság és az ebből formálódó egyoldalú szerelem pedig két, egymásra korántsem hasonlító lány, a munkásosztálybeli Mona, és az elkényeztetett gazdag Tamsin között alakul ki egy lusta nyári napon, valahol a bukolikus yorkshire-i tájon. A kifinomult, érzéki Tamsin hamar leveszi a lábáról Monát, akinek viszont száraz humora és szexuális érettsége imponáló a másik lány számára. Ők ketten hamarosan önjelölt igazságosztókként bánnak el először Mona durva szeretőjével, majd Tamsin házasságtörő apjával, végül pedig szembekerülnek Mona bátyjával, aki a börtönből szabadulva megvilágosodott, és most templomként használja az örökölt családi kocsmát. De a kegyetlen játékok logikus folytatása, hogy a lányok előbb-utóbb egymással is szembekerülnek.
A lengyel származású Pawlikowski második angol filmjét szlávos érzékenységgel, de brit precizitással készítette el, egyaránt hagyva helyet a játékosságnak és a vérre menő (érzelmi) konfliktusoknak. Komédia, dráma és romantikus szerelmi történet olyan elvarázsolt keverékét kapjuk, amely leginkább Peter Jackson korai munkáját, a Mennyei teremtményeket idézi, de annál sokkal mutatósabb tálalásban. A fényképezés, Alison Goldfrapp zenéje és a két főszereplő lány, no meg a yorki táj már-már túl szép. A megtért alkoholista börtöntölteléket alakító Paddy Considine előtt pedig le a kalappal.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2005/08 58-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8350 |
