Köves Gábor
A talányos című B 13 nem folytatás, pedig igencsak annak tűnik. Azokból a képekből ugyanis, melyeket a Luc Besson-iskola eddig operatőrként jeleskedő rendező-újoncának, Pierre Morelnek sikerült előállítani, némi szabó-munka árán akár a Taxi 4 (rosszabbik esetben a Yamakasi 3) is kijöhetne. Nem mintha ez a Besson-filmeknél mostanság megszokott deja vu-érzés komolyan zavarná a műélvezetet, melyet, mint azt nyilván már sokan kitalálták, nem a történet cizelláltsága, hanem a divatos technikákkal rögzített akrobatamutatványok sorozata hivatott előidézni.
Kötelességünk persze kitérni a sztorira is, melyet ezúttal – a nem sok jót ígérő – 2010-be helyeztek a bámulatos képzelőerővel megáldott forgatókönyvírók, akiktől annyi tellett, hogy a címbeli irányítószámmal jelölt Párizs környéki lakótelepet ismerős poszt-apokaliptikus színezettel ábrázolják. Történetünk itt, e fallal körülvett beton-gettóban játszódik, ahol a fejük búbjáig felfegyverzett bűnözőknél már csak a politikusok jelentenek nagyobb veszélyt a külvárosinak bélyegzett lakosságra, akiknek már megint nem a közös képviselő, hanem két túlmozgásos akrobata képviseli az érdekeit. Szó se róla, a fiúk nem akármilyen koreográfia szerint osztják az igazságot.
A B 13 láttán örömmel állapíthatjuk meg, hogy a kortárs európai film igenis képes a megújulásra: amikor már azt hihettük, hogy a falra-mászás és a puszta kézzel való emberölés terén semmilyen meglepetés nem érhet bennünket, ketrecbe zárt nagyvárosi Robin Hoodunk felugrik a vasrácsokra, és jogos felindulásból, afféle élő guillotine módjára fejezi le az árulásával halált érdemlő rendőrfőnököt. Ezzel persze még korántsem merültek ki filmünk tartalékai: ha már alig bírjuk a Szállító 2 premierjéig, a B 13 mókás halálnemei egész biztosan megkönnyítik a várakozást.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2005/07 61-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8325 |
