Köves Gábor
Minden gyerek tudja, hogy a szellemalakok az ágy alatt és a ruhásszekrény mélyén laknak, és hogy csak egy szülő lehet olyan tudatlan, hogy nem hisz a lámpaoltás után életre kelő teremtményekben. Kollektív gyermekágyi félelmeinkre építenek a Boogeyman készítői is, amikor filmjük jól sikerült nyitójelenetében sorra veszik, milyen félelmekkel kell megküzdenie egy nyolcéves kisfiúnak az elalvás előtti rettegett pillanatokban. A sötétségtől való félelem könnyen szörnyalakot faraghat a komód tetejére állított játék-katonából és a fogasra akasztott ruhadarabokból, s ezt a régről ismerős rettenetet filmeseinknek jó érzékkel sikerül megidézniük. Természetesen a Boogeyman nem állhat meg a képzelet szülte rémképeknél, arra azonban, hogy a nyolcéves kisfiúból időközben felnőtté cseperedett hősünk valóban a Boogeymannel találkozott-e azon a bizonyos éjszakán, amikor apja örökre eltűnt az életéből, még jó darabig nem kapunk megnyugtató választ. Bár egy percig sem kétséges, hogy a film készítői A kör-típusú, Japánból átvett kísértethistóriák divathullámát akarják meglovagolni (erre utal az is, hogy a filmet gyártó produceri team állt a The Grudge amerikai remake-je mögött is), egy darabig még sikerül elhitetniük, hogy a továbbiakban az átlagos ijesztgetésnél intelligensebb horrort kapunk. Mindaddig, amíg hősünkkel együtt mi is azt találgatjuk, hogy vajon valóban létezik-e a rettegett Boogeyman, vagy mindaz, amit látunk, csupán egy beteg elme szüleménye, a film a pszicho-thrillerek ismerős, de mégiscsak a feszültségkeltés elegánsabb útján halad. A ruhásszekrény titkának megfejtése és a címszereplő számítógépes segédlettel történő színre léptetése azonban egyértelműen jelzik, hogy a célközönség kijelölésénél filmeseink még csak véletlenül sem az Iszonyat rajongóira gondoltak.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2005/06 59-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8294 |
