Barotányi Zoltán
Csönd! Cukroszacskókat le! Vigyázz, fogadás balról – onnan érkezik rohammenetben Danny De Vito és a legújabb „military-film”. Hősünket ez alkalommal a reklámiparból távolítják el, majd elnyeli őt a US Army, ahol alapvető gondolkodástechnikai gyakorlatokra okítja a marcona hadfiakat. Amint az várható, a hadsereg állománya nem tükrözi teljes hűséggel az amerikai társadalom összetételét: főképp az „alsóbb néprétegek” dominálnak – úgymint feketék, hispanók, továbbá szegény (és nem túlzottan éles eszű) fehér proletárok. A hátrányos helyzetűek felemelése és „nemzetszolgálatra való felkészítése” méltó feladat a botcsinálta drámatanár számára, s a szuggesztív előadásmód, a szemléletességet előtérbe állító pedagógiai módszerek megérlelik a maguk egzotikus gyümölcseit. A hallgatók hamarosan kívülről fújják Shakespeare Vilmos színműveit, különös tekintettel a patrióta felhangoktól sem ment V. Henrikre. A „fejlődési film” eme darabja folyamatos pedagógiai diadalmenetről tudósít: a növendék rekruták fokozatosan áttörik fajtájuk, csoportjuk, osztályuk korlátait, és lelkük eggyé válik a magas kultúra tarkahímű rétjén. A kultúra elsajátításának legfontosabb spontán aktusaként a hallgatók reppesített formában performálják a Hamletet. Ez a film garantált csúcspontja: parádés előadás, a főszerepben géppuskaszájú médiumok, a háttérben diszkrét Shakespeare-sampling.
Sajnos filmünk még ezt követően is folytatódik, majd gigantikusan patetikus végbe fúl: kipirult kiskatonák, immár tökéletesen készen a Fáterland szolgálatára, egy ütemre élvezik a jövő zenéjét. Sajnos még egyikük sem tudhatja, hogy a következő héten haiti vudu varázslók, fondorlelkületű szomáli kecskepásztorok vagy ábrándos szemű csetnik brigantik fogják-e őket a sárga földig alázni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1995/03 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=827 |
