Harmat György
Először volt a tévészéria: a nyolcvanas évektől kezdve folyamatosan, még az után is, hogy az Enterprise legénysége átköltözött a vászonra. 1979-ben készült az első mozifilm a Star Trekből, követte még öt (két-három évenként egy), a legutóbbit 1992-ben Magyarországon is bemutatták, Űrszekerek VI. (A meg nem ismert tartomány) címmel és csekély visszhanggal. Most pedig itt a hetedik. Hogyan fogadja a néző, aki az előzményekről mit sem tud? (Az „őssorozat” nálunk csak a külföldi műholdas csatornákon hozzáférhető.)
Az alkotók segítenek: a kiinduló helyzetbe – finoman gúnyolódva – beleépítik a Star Trek tőlünk nyugatra igencsak viruló mítoszát. Háromnegyedig kész állapotban próbaútjára indul a csodaűrhajó, az Enterprise B. Az eredeti gárdából az új mutáns járművön egyedül Kirk kapitány van jelen – díszvendégként, élő legendaként. Természetesen vészjelzések érkeznek egy teherhajóról, s a nem működő technika helyett természetesen Kirk ügyessége az egyetlen mentőöv. Merész és szellemes ugrás: 78 év múlva folytatódik a történet fantáziadús helyzetekkel (a Nexus egyszerre emlékeztet a Solaris bolygójára és a mennyországra). A speciális effektusok hol tökéletesek, hol tökéletlenek, a cselekmény olykor „szünetel”: hosszú és érdektelen párbeszédeknek adja át a helyét. A film ennek ellenére élvezhető, még előzményei nélkül is – nem utolsósorban az önironikus, önreflexív, filozofikus fordulatok révén. Malcolm McDowell újabban megszokni kényszerült szerepkörében (Főgonosz) látható: fehér hajjal, időszabdalta arccal, fiatal tekintettel, változatlan tehetséggel. Meglepetés: Whoopi Goldberg sztár-epizodistaként. A produkció végén elhangzik egy mondat: „Kétlem, hogy ez lesz az utolsó hajó, amelyik az Enterprise nevet viseli.” Tudjuk, ez mit jelent. Állunk elébe.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1995/03 54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=822 |
