Karcsai Kulcsár István
Hanyatlás, szépség, halál, ezek a kulcsszavai Thomas Mann elbeszélésének. A Halál Velencében ugyanakkor egy korszak, egy osztály búcsúja is, közvetlenül az első világháború előtti években. Luchino Visconti filmrendezői világának nem kevésbé döntő mozzanatai a régi rend felbomlásának legkülönbözőbb fázisai, a fizikai és szellemi szétesés. Úgy tűnt, Thomas Mann és Visconti találkozásából remekmű születik. Sajnos, nem ez történt. Von Aschenbach, aki a filmváltozatban íróból zeneszerzővé változott át és Gustav Mahler alakját idézi, csak egy szánalmas, öregedő fickó, akinek vonzódása egy fiatal fiúhoz legfeljebb sajnálatra méltó magánügy. Éppen a finom lebegés, az a bizonyos többlet, a dekadenciának ki nem mondott, de időben nagyon is pontosan körülhatárolt ábrázolása, ami a novella sajátja, veszett el a filmben. Persze, az 1910-es évek hangulatainak, a sejtelmes, párás Velencének ábrázolása egy-egy felvillanó képben, jelenetsorban, mégiscsak érzékelteti egy nagy mester kezevonását.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8217 |
