Karcsai Kulcsár István
Nemcsak a nagy újítók előzik meg korukat, a jó érzékű mesterek is megérzik, mi van a levegőben. Lám, Billy Wilder is, még a „retro” kibontakozó divatja előtt visszanyúlt a „jó öreg Amerika” világához, az 1920-as évekhez, a szesztilalom (és szeszcsempészet), a géppisztolyok hangjától zajos gengszter világ korához. Maga a kor nem lehetett valami mulatságos, ma mégis nosztalgiával pillant rá vissza az amerikai irodalom, színpad és film. A megszépítő messzeség miatt, vagy mert olyan megejtően kisipari módon folyt még a bűnözés, ki tudja? Wilder tehát már 1959-ben megtette ezt a visszapillantást. Persze, az ő stílusára jellemző humoros, fanyar szemlélettel. Sőt, még ezen is túlmenően, a régi vaudeville hagyományokra, helyzetkomikumra, fejtetőre állított szituációkra, női ruhában szaladgáló férfiakra építi fel filmjét. Mindez ellenállhatatlanul mulatságos, amiben oroszlánrészük van a színészeknek, a fénykorát élő Jack Lemmonnak, az ezúttal vígan komédiázó Marilyn Monroe-nak, Tony Curtisnek és George Raftnak.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/03 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8213 |
