Ádám Péter
A fiatal női főszereplő (Sandrine Bonnaire), akinek házassága válságba jutott, pszichológushoz menet – hogyan, hogyan nem – eltéveszti az ajtót. Nem a rendelőbe csönget be, hanem a szomszédos lakásban élő adószakértőhöz. Aki, persze, nem tudja mire vélni, hogy egy csinos és izgalmas nő egyszer csak beviharzik a dolgozószobájába, leül vele szemben az íróasztal elé a karosszékbe, elsírja magát, majd zaklatottan beszélni kezd. Ráadásul nem is adóügyekről, hanem a férjéről meg a szexuális frusztrációiról.
A férfi (Fabrice Luchini) csak pislog. Annál is inkább, mivel az efféle vallomás akaratlanul rabul ejti az embert. A nő itt is valósággal beszippantja a védtelen férfit zavarosan örvénylő életébe, és a kapcsolat furcsamód akkor is fennmarad, amikor már rájön a tévedésre. A találkozások ezután is folytatódnak, a néző meg eltűnődhet, hogy tulajdonképpen mit is tekinthetünk normális emberéletnek, az állig begombolkozott öltönyös-nyakkendős adószakértő elfojtásos életét-e (amelyet nem sok választ el a földszinten reggeltől estig debil tévésorozatokat néző házmesterétől), vagy azt, amikor nem fojtunk el semmit, amikor szégyentelenül kiéljük az érzelmeinket, és amikor nyíltan vállaljuk minden örömünket, fájdalmunkat, kétségbeesésünket.
Szó, ami szó, idő van bőven tűnődésre, mivel a kezdeti feszültség lassan elillan, a párbeszédek ellaposodnak, és bizony még egy Fabrice Luchini sem tudja a film befejeztéig színészileg izgalmasan megjeleníteni a ráosztott szerep lényegét, a passzív ámulatot. Az adószakértő – kell-e mondani? – a nő hatására a film végén megválik a nyakkendőjétől meg a szögletes polgári életformától, és új életet kezd. Ahogyan a férfi hatására a nő is kilép az elfuserált házasságból, és megpróbál mindent újrakezdeni. Kitalálták, hát persze, hogy az adószakértővel. Kár, hogy addigra már nem érdekelnek minket.
Pedig a szellemes alaphelyzet kétségtelenül sokat ígérő. És a moziból kijövet még elmerenghetünk rajta, hogy mifelénk ebből az ötletből valamikor milyen jó tízperces kabarétréfa születhetett volna. A férfi főszerepben, mondjuk, Salamon Bélával...
Intim vallomások
Confidences trop intimes – francia, 2004. Rendezte: Patrice Leconte. Írta: Jerome Tonnerre. Kép: Pascal Esteve. Zene: Eduardo Serra. Szereplők: Sandrine Bonnaire (Anna), Fabriche Luchini (William), Michel Duchaussoy (Dr. Monnier), Gilbert Melki (Marc), Anne Brochet (Jeanne). Gyártó: Alain Sarde – France 3 – Zoulou. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 104 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2005/04 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8202 |
