Karcsai Kulcsár István
Agatha Christie-t természetesen nem kell bemutatni, népszerűségét ronggyá olvasott kötetei bizonyítják. Persze az, hogy egy mű – ezúttal színdarab – feszülten érdekes és izgalmas, még nem jelenti azt, hogy a belőle készült film is hasonló értékekről tanúskodik. A vád tanúja esetében azonban biztosíték erre a rendező neve: Billy Wilder. Ez a kitűnő mester Hitler elől menekülve emigrált az Egyesült Államokba, de mindmáig megőrizte azt az írói, dramaturgi érzékét, melyet az európai drámairodalom mestereitől lesett el. Ez a hatásos jelenetekre és párbeszédekre épülő stílus nála mégsem válik fényképezett színházzá, mindig igazi filmet alkat. Példa erre A vád tanúja is. Szinte mindvégig egy tárgyalóteremben játszódik, mely élénk szócsaták színtere. Wilder módszerének egyik erőssége az is, hogy mindig kitűnő színészekkel dolgozik. Ezúttal Charles Laughton áll a középpontban. Most is lenyűgöző. A nagy egyéniségek áradó komédiázó kedvével alakít egy „nagymenő” védőügyvédet. Marlene Dietrich és Tyrone Power jellemábrázoló képességük latbavetésével bizonygatják, hogy nemcsak filmsztárok, hanem igazi színészek. S ez nem keveset jelent olyan partner mellett, mint Laughton.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/02 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8173 |
