Kulcsár Mária
Szovjet anyának is lehet szeretõje. Sõt: érettségizõ lánya terhes, a papa pipogya, megszökik a gyenge akaratú võlegény, az egyenruha-dogmákba kövült katonatiszt világa nevetségesen érthetetlen.
Mihalkov-Koncsalovszkij, Tarkovszkij, Nyikita Mihalkov után Pavel Ljubimov is felismerte: a hetvenes évek összekuszálódott társadalmi és magánéleti viszonyai közt bukdácsoló nézõt hidegen hagyja a Makulátlan Hõs sztereotip figurája. A becsületes, okos gondolat azonban magánügy marad, ha nem a hozzá megfelelõ formában és színvonalon jut „el közönségéhez. Nem érdekelhetnek a bizonytalan figurák, felületes kapcsolatok, ha bizonytalan és felületes A Rogyionova forgatókönyve, melyben szerepelnek. Némelyik jelenet ódivatú-szentimentális mûvészkedése nevetésre ingerel: miközben fiúhõsünk rigófüttyös erdõben enyeleg menyasszonyával, elhagyott kedvese szorongva sétál az ÁB-bizottság épülete elõtt, szakadó esõben, természetesen. Hasonlóan gyermekded dramaturgiai fordulatok lökdösik elõre az erõltetett történetet, melyet jó szívvel elfeledhetett volna a rendezõ.
Maradna esendõ, küszködõ, egymással harcoló figuráinak embersége, a fodros-fátylas, kicsinyes „pompájú” ünnepélyek kesernyés groteszfcuma, az utcák, udvarok, osztálytermek, iskolai ama-tõrfilmek nosztalgiája.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1979/09 49. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8156 |
