Csala Károly
Apró töredékekbõl építkezik a mindvégig egységesen epikus hangvételû film. Egyszerû alaptörténet: a fiatal tanítónõ férje a frontra megy, s egészen a gyõzelem kivívásáig nem ad életjelt magáról. A hátország egy ideig békés életébe hirtelen betörnek a bombázók, elpusztul a kisfiú is, akit katona apja csalt fényképrõl ismert. A tanítónõ egy árván maradt kislányt nevel a sajátjaként, s várja, várja haza a férjét. A film végén megérkezik – õ is egy idegen kisgyerekkel, akit halott anyja mellõl szedett föl a harcmezõn. A film erénye – a részletképek gazdagsága és realizmusa mellett – leginkább a fõhõsnõ tiszta szépsége. Külsõben, bensõben egyaránt az eszményihez közelít a tanítónõ alakja, mégsem érezzük sematikusnak, mert a színésznõ ritka természetességû bája elhiteti velünk minden mozdulatát.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1979/09 49. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8155 |
