Csala Károly
Apró töredékekből építkezik a mindvégig egységesen epikus hangvételű film. Egyszerű alaptörténet: a fiatal tanítónő férje a frontra megy, s egészen a győzelem kivívásáig nem ad életjelt magáról. A hátország egy ideig békés életébe hirtelen betörnek a bombázók, elpusztul a kisfiú is, akit katona apja csalt fényképről ismert. A tanítónő egy árván maradt kislányt nevel a sajátjaként, s várja, várja haza a férjét. A film végén megérkezik – ő is egy idegen kisgyerekkel, akit halott anyja mellől szedett föl a harcmezőn. A film erénye – a részletképek gazdagsága és realizmusa mellett – leginkább a főhősnő tiszta szépsége. Külsőben, bensőben egyaránt az eszményihez közelít a tanítónő alakja, mégsem érezzük sematikusnak, mert a színésznő ritka természetességű bája elhiteti velünk minden mozdulatát.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1979/09 49. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8155 |
