Csala Károly
Friss történet, avítt dramaturgiai fogásokkal. A vietnami és laoszi nép gyõzelme után, Laosz földjén búcsúztatnak egy vietnami katonát. Váratlan emléksor bomlik ki: az egyik jelenlevõ asszony lelkében – thai nemzetiségû vietnami, akit még a franciák hurcoltak Laoszba – régi sebek szakadnak föl, két évtizede elvesztett kisfiára, megölt férjére emlékezik... Laoszi lánya így tudja meg, hogy csupán mostohaanyját tisztelheti benne, mivel az igazit épp e franciáktól megszökött asszony bújtatásáért gyilkolták meg a megszállók. A laoszi partizánharcok történetének néhány fényes lapja meglehetõsen leegyszerûsített változatban idézõdik föl a két hõs anya történetével. A Vietnamból Laoszba szakadt thai asszony igazi ellenállót nevel laoszi asszonytársa leánygyermekébõl – miközben rég elveszett fia a vietnami felszabadító sereg soraiban válik hõs harcossá, s kerül a katonai segítségnyújtás során Laoszba. Õ az, persze hogy õ, akivel a film elsõ kockáin találkozhatunk. A végén egymásra találnak, s anya és fia együtt indul vissza hazájába, olyan búcsúztató-finálé után, amely már tisztára a romantikus nagyopera szabálykönyvének engedelmeskedik, nem pedig a mai tárgyú realista filmelbeszélés útját-módját kutatja.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1979/09 48-49. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8154 |
