Bende Monika
Akár jó filmet is csinálhatott volna Yves Bois-set, hiszen a rasszizmus történetének sajátosan francia vonatkozásai is vannak. Az algériai háború embertelenítõ hatása, a vendégmunkások gyökértelensége, megalázó helyzete szükségszerûen az arabokkal szembeni gyûlölködésben példázódik elsõsorban.
A cselekmény egy Côte ï Azur-i nyilvános kempingben játszódik az üdülési szezon idején – amikor ebben a nagy tömegben mindenki sokkal inkább önmaga, és sokkal inkább olyan, mint mindenki más. Fõszereplõi becsületes honpolgárok, tisztes családfõk, baráti házaspárok. Lajoie úr, a párizsi bisztrótulajdonos, a feddhetetlen családapa megkívánja barátai, Colinék lányát, erõszakoskodik vele. Egy rossz mozdulat: eltöri a lány gerincét. A derék Lajoie úr az arab vendégmunkások barakkjához viszi a holttestet, s bár alig hihetõ, hogy az algériaiak a gyilkosok, a joviális, kedélyes tréfacsináló franciák kezükbe veszik az igazságszolgáltatást – a jámbor kempingezõk lincselõ hordává, gyilkosokká lesznek. A fõbb alakok, a rosszindulatú, morózus Lajoie úr, az aberráltság érzetét keltõ bírósági végrehajtó, a hajdan Algériában harcolt primitív, gátlástalan ex-ejtõernyõs kezdettõl potenciális gyilkosként állnak elõttünk. Életmódjuk, viselkedésük túlzásokkal teli, karikatúraszerû ábrázolásuk a gyengébb olasz vígjátékok stílusára emlékeztet. Nehezen állja helyét Boisset mondandója, hogy ezek átlagos franciák, akik olyanok, mint mindenki, s akik maradi elõítéleteik következtében lesznek a gyûlölet rabjai.
Lajoie úr, Jean Carmet, de Funès csendõrfilmjeinek szereplõje nem tragédiái, legfeljebb tragikomédiái hõs; a film elképzelt keménységét, eredeti stílusát az arab szereplõk és életük helyszíne képviselik.
Nem Boisset filmje, hanem az õ figurájuk vált ki kétségbeesett dühöt, tehetetlen tiltakozást.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1979/09 48. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8153 |
