Bikácsy Gergely
„A teát a budoárban szolgáljuk fel” – mondja a grófnő. Van a filmben még csodálatos kastély ősparkkal, tóval, hattyúkkal, van rózsakert, vad vihar és örvénylő szerelem. Szerelem az ifjú (bár őszülő halántékú) gróf és a szegény nevelőnő között. Van úri gonoszság és úri jóság, olykor a zord szívek is meglágyulnak, de a főúri intrikák meg a női praktikák végül is elvezetnek a tragikus könnyes zárójelenetig.
1976 telén Varsóban a Leprás nőt játszó mozik előtt kígyóztak a leghosz-szabb sorok. A film az egyik leghíresebb lengyel giccsregényből készült. Rendezője, Jerzy Hoffman a nagy bevételű kasszasikerek specialistája. Búfeledtető rendező. Legutóbb a magyar néző is megcsodálhatta az Áradatot, melyben Olbrychski végig bajvívta, végig lovagolta, végig szabadította Lengyelországot. Mostani hősét. Waldemar grófot a Jávor Palisan délceg Leszek Teleszynsky játssza: Jerzy Hoffman fémjelzett kelet-európai profi. Olyan mestere a hamis történelmi szuperfilmnek és a nosztalgikus giccsmozinak, hogy némi tájékozódás után bárhol a világon, még Hollywoodban is megélne a szakmából.
A leprás nő (melynek a magyar néző számára semmitmondó és viszolyogtató címét a hazai forgalmazásban meg kellett volna változtatni) nem a legízléstelenebbül tálalt giccs. Butító dolog, de csak annyira, mint egy csöpögő, ál-ómódi táncdal. Sokba került, ám költségvetése nem akadályozza a lengyel filmgyártást a valóságot keményen és őszintén vizsgáló művek készítésében. Ámultam is, butulgattam is, unatkoztam is, míg néztem, de nem tudok rá igazán haragudni. Veszedelmesen károsnak a félrevezető filmeket tartom, amelyek társadalomábrázolás avagy „mai téma’1, meg „közéleti probléma” címén ködösítenek, rikácsolnak, rekedten suttognak. A leprás nő rendezője nem csapott be: giccset ígért, giccset adott.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1979/09 48. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8152 |
