Gervai András
Ez az eredetileg a tv-nek készült vígjáték (?) a női egyenjogúság napjainkban divatos, kétségtelenül fontos és aktuális témájával foglalkozik – sajnos bántóan hiteltelenül és elviselhetetlenül unalmasán. Az alaptörténet meglehetősen semmitmondó: színészfeleség – Angelica Domröse alakítja – 15 évi házasság után váratlanul rádöbben, hogy kapcsolata férjével elszürkült, s kitörve a „babaotthon” zártságából, komformista légköréből, állást vállal, sofőr lesz. A szerepek felcserélődnek, most ő hagyja társára a háztartás és a gyereknevelés ezernyi nyűgét, s ő fordul lefekvés után rögtön a fal felé. A befejezés, akárcsak a korábbi „fordulatok” is, erőszakoltnak hat: a hősnőnek a termelésbe tett kirándulása fiaskóval végződik. Mint dolgozó nő sem tudja magát teljes értékű emberként elfogadtatni; elismerést nem a munkájával, csupán csinosságával, női mivoltával szerezhet. Inkább felmond tehát, s vissza akar térni a családi tűzhelyhez.
A tanmese cselekménye vékonyka, dramaturgiai gépezete pedig alig vagy sehogy sem működik. Igazi művészet, ahogy e napjainkban játszódó, úgynevezett mai tárgyú műből az alkotóknak a legfontosabbat, a valóságot sikerült eltüntetniük. A környezetrajz mindvégig élettelen, díszlet csupán, a figurák és dialógusaik pedig papiros-ízűek. Valójában a nő társadalmi helyének, szerepének problematikája legfeljebb annyira izgatta az alkotókat, mint egy szalonvígjáték szerzőiét. Mert lényegében se erről a kérdésről, se másról nincs semmilyen közlendőjük.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1979/10 47. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8123 |
