Loránd Gábor
Számos professzor működött közre szaktanácsadóként Sztajkov történelmi filmjében. Nem tudom, érdemes volt-e drága idejüket erre vesztegetni. A film, amely a 20-as évek közepén Bulgáriában működő fasiszta Cankov-diktatúra áldozatainak kíván emléket állítani, két és fél órán keresztül a következő motívumokat ismételgeti, ritka és rövid szünetekkel: kommunista képviselő megy az utcán, rossz arcú bérgyilkos tízszer belelő. Kommunista képviselő a börtönben, rossz arcú pribék megfojtja; ellenállók sietnek illegális találkozóra, elfogják és agyonverik őket; ártatlan leánykát erőszakolnak meg a katonák; tiprás, akasztás, lelki gyötrés – majd mindez kezdődik elölről. Félreértés ne essék, valóban megtörtént és tragikus eseményeket idéz fel a film. De olyan egysíkúan, oly lapos, közhelyes dramaturgiával, hogy a monotonul ismétlődő borzalmak sivár unalomba fúlnak. A kommunista mozgalomról, lényegéről semmit sem árulnak el a nézőnek – a vezetők néhány minden eredetiséget nélkülöző, absztraktul ható kötelességszerűen „tálalt” politikai elveken rágódó vitájába nyerünk csak bepillantást. A fasizmus alatt sínylődő nép mindennemű reakciója rejtve marad (érezték is ezt a rendezők, úgy hogy bevágtak egy körülbelül 15 másodperces snittet, amelyben az egyik vezető munkásnőkkel látható egy gyár kapujában...). Szóval, a jó szándék kevés.. Mielőtt elfelejtem: a filmből megtudhatjuk, hogyan kell jóformán karcolás nélkül megúszni, ha egy székesegyház kupolája harminc méterről a fejünkre szakad.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1979/11 48. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8093 |
