Grawátsch Péter
Nornen est omen – ahogy a mondás tartja: a filmbeli Hõs, legendás hadvezér-honfi elõdjéhez méltóan Szkander nevet visel. Bég nélkül. E titulus csak a nevezetes konyakon, jelenik meg a filmben, jelesül az imperialista bérencek ezzel isznak elõre a medve bõrére. A Hõs Szkander egyszerû matrózként veszi fel a harcot azzal a három brigantival, aki csellel elorozta Albánia háború utáni leggyorsabb hadi cirkálóját, miközben a legénység és a magas rangú tisztek a nép fiaival és leányaival lelkes társadalmi munkában, pezsgõ munkakedvvel ássa, lapátolja és talicskázza a földet valami kietlen vidéken. Bár Szkandert sikerül a pénzsóvár hajókapitánynak és két társának, a régi rend reprezentáns, elvadult képviselõinek ideig-óráig átjátszaniuk, a Bagarollal kisuvickolt tekintetû fiúról kiderül, hogy benne lángoló szemek és az állandóan vibráló hazaszeretet mögött borotvaéles elme kombinál. Ennek aztán meg is lesz az eredménye, mikor pisztoly végre kapja az ellenséget, és duzzadó kebellel visszahajózik Albániába.
A kalandfilm ihletésû produkcióban elõkerülnek mindazok a kellékek, melyek az 50-es évek szûk levegõjû korszakának magyar termékeit is jellemezték: sablon, frázisok, felülrõl irányított eszmék stb. A Néma párbaj néma gondolatokra is alkalmat ad.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 44-44. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8064 |
