Dániel Ferenc
Mohazöld színű öszvérre emlékeztet ez a kosztümös angol film. Spádék csattogásával kecsegtet, meg dumas-i fordulatokkal, hogy azután a cselekmény, mint megvetett konvenció, kullogjon el a „pástról”. Helyet adva egyfajta „felületi történelmi dokumentarizmusnak”. Így a filmbeli Napkirály udvartartása valósággal elvész a tágas versailles-i terekben, kertekben, kastélyokban. Akkor inkább „kamaradrámát” kínál: nagy angol színészek egész csapata megátalkodottan intrikál; gonoszul vagy fennkölten, vagy politikusan – de mindenképp sokat sejtetően – néz, nézdegél lefelé a vászonról. Mintha a humornak (például) hírét sem hallották volna.
Minek is? Hiszen a XIV. Lajos vasálarccal megpatkolt ikertestvéréről szóló legenda (históriai tény) itt filmbeli „bravúr-stiklivé” növekszik – miszerint uralkodik ez az eredeti Louis, gonosz, ostoba, mihaszna fajankó, a leendő nagy Frankhon réme; ideje hát lecserélni kellően iskolázott, jó ikertestvérével. A tét: a tömlöc poklát megjárt, vastalanított férfiú később sem vallhatja meg, hogy: „én Fülöp: Lajos vagyok, illetve nem egészen az vagyok, akinek gondoltok” – következésképp egyvalamit nyilatkozhat majd: „én kérem, az Állam vagyok”.
Hunyjunk szemet afölött, hogy Plautustól Shakespeare-ig, és Moliere-től E. T. A. Hoffmannig ez az egész hasonmás, ikerbonyodalom a groteszk forrása volt? A mélyről fakadó ne vettetésé?
Bámuljuk inkább a Vasálarcos film világraszóló történelmi ötletét. Igen, bajbajutott korszakok és népek lássák el magukat alterego gyártó kis műhelyekkel. Egy csimbók, kis pocak, a nevezetes csizmáik, alkalmas időpontban előbújtatva majd milliókat óvnak meg Borogyinótól és Waterlootól. Az angol szórakoztató filmipar e terméke egyben megoldja a teljes színész-foglalkoztatás bonyodalmát is: képzett, művelt, humánusan gondolkodó színészek, különböző fazonú bajuszkákkal, szemöldökökkel, ellesett beszédmodorral, megfelelő egyenruhákban, megkülönböztethetetlenül parancsolják majd vissza innen-onnan a páncélosokat; igazságosabb egyezségeket kötnek, és az egyetemes boldogulásnak nem állnak útjába. Még moziban is be szép volna!
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 41. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8057 |
