András Ferenc
Lengyelországba mindig szívesen utazom. Talán a lengyel filmcsoda, talán a teenagerkori utazások emléke, ki tudja. Találkozás Wajdával, milyen az új filmje? Wajda volt ez az első nagy hatás, mely serdülőkorunk végével eljött hozzánk, a budapesti vetítőkbe. Aztán a két évvel ezelőtti gdański élmény. A márványember, amely elhomályosított minden mást a fesztiválon. Ez az egy hét most visszahozta emlékeimet, azt a tíz évet, amelyet úgy hívunk, hogy a hatvanas évek magyar filmművészete.
A fesztiválon tucatnyi első- vagy második-filmes rendező mutatkozott be. Körülbelül a mi nemzedékünkből valók. A filmeket ezrek nézték végig, késő éjszakába nyúló, reggelig tartó parázs vitákkal. Egyetemisták, főiskolások, diákok. A közönség, mely nálunk egyre kisebb, ritkább, fogyóban van. Gdańskban állandóan a mi fiatalságunk jutott az eszembe, az Indulásunk előtti évek, és az indulásunk. Egyetemi Színpad, bemutatók a Puskinban, viták az egyetemeken, középiskolákban, Népfrontban, mindenhol. Ezres nézősereg, mint a „víznek árja” vett hullámaira filmeket és alkotókat. A magyar új hullám a hazai fogadtatás, az értelmiség érzékeny reagálása után jutott csak ki külföldre, hogy ott is hódítson.
Múltak az évek, mi is filmesek lettünk. De nem irigyelt bennünket senki. Inkább sajnáltak. A filmeket sem szerették már annyira. Mi mindenről lekéstünk. Pedig úgy indultunk, ahogyan megálmodtuk. Elkészült egy tucat olyan film, amely évekre meghatározta a magyar filmgyártás arculatát. De ki tudja, mi okból, már nem találták meg közönségüket. A mozik nem játszották, fesztiválra nem küldték, eltűnik, mint a fiatal értelmiség a moziból. Igaz, volt egy Ifjúsági Filmfesztivál, utoljára 1973-ban, ahol mutatták őket, de a határszéli kisváros közönsége a híres Iskola határon épületének mai lakói. a Gyógypedagógiai Intézet nevelői voltak. A díjakat kiosztották, a filmeket elfelejtették. Ikertestvéreiket láttam most Gdańskban. Nem remekműveket, csak izgalmasakat, egy nemzedék közös bemutatkozását.
A hatvanas évek elején a lengyel új hullámot a magyar követte. Most újra magasra csapott a legújabb lengyel hullám, és én reménykedem.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 30. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8051 |
