Fáber András
A lakókocsi Magyarországon státusz-szimbólum. Amerikában a szegénység nyilvánvaló jele, ha valaki lakókocsiban (lakókocsi-telepen) lakik. Itt él anyjával és kisöccsével a tizenegy éves Mark, a Tennessee-állambeli Memphis város határában. A kiglancolt álomvilággal, a lépten-nyomon a filmben is fel-feltűnő Elvis Presley-relikviákkal markáns kontrasztot alkot a félelem és a szegénység hitelesen ábrázolt valósága. A társadalmi berendezkedés – Bibó István sokat idézett mondása szerint – akkor demokratikus egy országban, ha ott az emberek nem félnek. Nos, a jelek szerint Amerikában – legalábbis a film tanúsága szerint – hiába van demokrácia, az állampolgárok bizony félnek. Félnek az erőszaktól, az ököljogtól – esetünkben, nevesítve – a maffiától. Miután nem társadalomelméleti oknyomozást, hanem érzékletes helyzetképet kapunk a filmben erről a félelemről (és arról, legyőzhető-e, és ha igen, hogyan), ránk van bízva, keresünk-e, találunk-e benne „átkódolható” analógiákat mai (holnapi?) hazai viszonyainkra. A filmből mindenesetre kiderül, hogy noha az államhatalom képviselőinek is megvannak a maguk piszkos kis trükkjei, velük szemben az állampolgár – a játékszabályok betartásával és betartatásával – érvényesítheti saját igazát. Esetleg úgy, hogy összes pénzéért – egy dollárért – megfogad egy már nem egészen fiatal, sérült, de megkapaszkodott (elvonókúrával narkomániájából sikeresen kigyógyult) ügyvédnőt, aki úgy folytatja az öngyógyítást, hogy kis ügyfelét kihúzza a csávából. Hepienddel végződik tehát a westernfilmek logikájával bonyolódó izgalmas történet, melynek készítői úgyszólván biztosra mennek, hiszen egy rokonszenves kisfiúért kell izgulnia a nézőnek. A néző pedig – ha már megvette a jegyet – izgul.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/12 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=803 |
