Iván Gábor
Több, mint baljóslatú a cím, a történelem ezernyi halálos ítéletével felér ez az egy. Kíméletlen vádbeszéd lehet a film, ha kiérdemelte ezt a címet – gondolná a gyanútlan néző. Vádbeszéd egy kor ellen, amelyik nem vár csodákra, sőt nem viseli el őket, és ezért pusztulásra ítéli a csodatevő szerelmet. Félelmetes vízió. Vagy: egy nagy csavar az egész, és lehengerlő vígjáték lapul a cím mögött?
De ebből a lengyel filmből kiderül, hogy itt egészen másról van szó. Amit láthatunk, az bizony vigasztalan szomorújáték egy bájos bakfis szerelmi csalódásáról. Vitathatatlanul jó filmtéma ez is, de ilyen vad címhez kevés. A rendező talán épp ezért tágítja ki filmje horizontját, s ad a szakításhoz némi társadalmi hátteret. Talán előbb volt meg a cím, azután a film? – rosszindulatú feltételezés, de ezt sugallja a végeredmény. A horizont tágítása, sőt „mélyítése” erőltetett.
A filmbéli szerelem a környezet közönye miatt futhat zátonyra, no meg a lakáshiány miatt. A beteljesülésre váró ifjú egy delnő ágyában vezeti le türelmetlenségét, s tettét az sem menti, hogy a nőt meglopja. Lakásra gyűjt, de nem lop eleget, s ezért kénytelen továbbvígasztalódni a delnővel. Az ifjú nem méltó az igaz szerelemre, ez világos, de miért szükséges a tanulságot egy szimbolikus kisfilm-betéttel megvilágítani? (Ez a kisfilm egyébként többet ér a nagynál, és valóban jogosan viselné a Meg kell ölni a szerelmet címet.) A film némi erénye, hogy minden kiagyaltsága ellenére végig lehet nézni. A rendező, Janusz Morgenstern, Kloss kapitány hosszú történetével bizonyította, hogy képes 18 órán keresztül is nézők millióinak figyelmét lekötni. Ez a tehetsége most sem hagyta egészen cserben.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1980/01 41. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8023 |
