Sólyom András
A tizenévesek a felismerések, a jelenlétek, a küzdelmeik igazi lendületét keresik. Életszeretetük, életük vonzódásai lázadásokká állnak össze. Sose nevetségesek ezek a lázadások, ha az eszmélet súlya és döbbenete fogalmazódik meg bennük. Közvetlen és közvetett módon csillagok fénytörése tisztul figyelő szemeik előtt – legalábbis ők így gondolják, hogy tisztul – és ha másképp nem tudják, hát üvöltésbe fogalmazzák bele tiltakozásaikat. Jelzéseik – akármilyenek legyenek is – figyelmeztetőek. Vannak, megjelentek közöttünk és válaszokat követelnek, miértekkel ordítozzék tele füleinket, mégha ez kényelmetlen is nekünk.
Amikor először áll össze egy „korosztály”, az gyönyörű! Lehetséges – bár álomszép –, hogy egy középiskolában egy egészséges érzésű, fiatal tanárnő vezérli a vulkanikus feltöréseket, ahogy hitet kutatva, egyszerre csak felismeréseket hajkurásznak a nebulók. Keresik, hogy mit tudnak „magukból” megszólaltatni. A film, melyben mindez elénk kerül, a serdülők gondjain keresztül a felnőtt nemzedékről, a gondolatokat, érzéseket ültető, plántáló társadalom „felnőtt” eszméiről, azok megvalósuló formáinak feszültségeiről is üzen. Legalábbis Dinara Aszanova rendező szándéka szerint. De, hogy ez a felnőttlét komolyságát is elérje és ne fáradt legyintés kísérje a vetítést, ahhoz messzebb kellett volna menni, bátrabb, végletesebb, sarkítottabb történetet kellett volna keresni! A rendező szerelmesen szereti 17 éves hőseit. Nem titkolja felismerését, hogy dacos szembenállásuk megértéséhez a kulcsot maguk a tizenévesek kínálják fel; csak érte kell nyúlni, értő szóval válaszolni kell kérdéseikre, amelyeket komolyan kell venni – ennyi az egész, vagyis itt kezdődik minden! Hiába értünk evvel egyet, ha a tizenévesek valósága szelídített, mintagyerekek módjára konstruált, a felnőttek viselkedését a dramaturgia irányítja, a jó és a rossz végpontja felé sarkítja! Amikor ezt érezzük, valami megbillen és a sóhajtás marad: hát csak ennyi? Hát így le lehet egyszerűsíteni? Így kordába lehet fogni a lázadást? Vagy csak ebben a filmben ilyen egyszerű ez?
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1980/01 40. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8020 |
