Bíró Péter
1994-et írunk. Van Damme, a fiatal rendőr, erős, ügyes és jó ember. Szereti is a felesége, és ő is nagyon szereti az asszonyt. Vadul, délutánból estébe nyúlólag ölelkeznek, majd ahogy az lenni szokott, boldog pilledezésüket telefoncsörgés zavarja meg. Van Damme szolgálatba indul. Szegény asszony könnybe lábadt szemmel nagyon akarna még mondani valamit (láthatólag azt, hogy gyermeket vár), de Van Damme egy csókkal hallgattatja el, azt hiszi, lesz még alkalmuk ezt a dolgot megbeszélni. Téved. Egy perc múlva a kapuban leütik, hasba lövik, feleségét pedig, rögtön azután, hogy ő magához tért, és előzékenyen megmutatta nekünk golyóálló mellényét, a szép házzal együtt a levegőbe röpítik.
2004-et írunk. Van Damme tíz év alatt az időutazásokat ellenőrző különleges egység oszlopos tagja lett. Egy gonosz és korrupt szenátor után nyomozván rájön, hogy azon a régi estén azért akarták megölni, hogy ne léphessen be mostani helyére, és ne bukkanjon a szenátor nyomára. Visszatér 1994-be, elmagyarázza feleségének a teendőket, és ahol tud, még akkori önmagának is segít. Megmenekülnek. Visszatér 2004-be, és fáradtan a nehéz nap után hazaautózik. Ott a ház, az asszony mosolyog, a gyerek szalad, ő pedig megrendült ugyan, de szemmel láthatólag azon kezd gondolkozni, hogy ha ez ilyen flottul ment, következő útján miért ne kereshetné meg a dél-tiroli bölcsőjében még csak gagyarászó Arnold Schwarzeneggert.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/12 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=802 |
