Csala Károly
Krzysztof Zanussi, a fizikusból, bölcsészből és kiváló amatőrfilmesből lett nemzetközi hírű lengyel rendező nem természettudományos előképzettségének, hanem nyilván neveltetésének következtében lett elszántan „mérnöke a léleknek”: hazája filmművészetének legkíméletlenebb moralistája, a lélekábrázoláshoz bármely szituációban az erkölcsi kérdések felől közelítő mestere. Azt mondhatnánk: neki mindegy, hogy épp milyen közegben, milyen társadalmi helyzetben találja hőseit – nekünk, nézőknek viszont korántsem. Nem véletlen, hogy például a Védőszínek a morális ütközések színterét adó, konkrétan ábrázolt társadalmi helyzettől érdekesebb (ha úgy tetszik: aktuálisabb), mint – mondjuk – a Fal mögött. Vagy a Spirál.
Ebben a meglehetősen steril történetben, persze, vázolva vannak a hősök bajainak-gondjainak megértéséhez szükséges környezeti tények, tudjuk, vagy legalábbis sejtjük, kinek mi a foglalkozása és így tovább. De ezek a körülmények itt eléggé lényegtelenek. A fő: az önvizsgálat, a halál és az élet értelmezése, az egyéni morális szabadság és a természeti törvény erejével ható egyéni korlátok szembesítése. Vagyis: nem valami soha nem látott-hallott dolgokról folyik a szó. S mindezt még némi kvázi-vallásos erkölcsértelmezés máza is fényesíti.
Amikor a főhős – Jan Nowicki – agresszívan s ugyanakkor szkeptikusan kötekedő figurája szép lassan bemutatkozik a Morskie Oko melletti turistaházban, az a benyomásunk támad, hogy ez az ember legalábbis idegbajos, ha ugyan egyáltalában normális elméjű. Később kiderül, hogy csakugyan egy depresszió után agresszív stádiumba került ápolt, aki öngyilkos akar lenni. Megmentik. Aztán – ismét kórházban – lassan elhal, s végül valóban öngyilkos lesz. Mindennek az oka: megrendült a hite önmagában, hiábavalónak érzi az életet, amelytől korábban sokat, majdnem mindent megkapott.
A színészekkel – miként a lengyel filmekben általában – most sincs semmi baj: nagyszerűek. Maja Komorowska közülük is kimagaslik. S a rendezés: szuggesztív, mesteri. A film egészében véve: szuggesztív moralizálás. Lehet, hogy másvalaki nálam jobban tűri, sőt szereti ezt. Engem, sajnos vagy nem, hidegen hagy.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1980/01 39. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8018 |
