Gervai András
Richard Fleischer rendező munkája leginkább a magolós diák feleletére emlékeztet, aki készült ugyan az anyagból, de a lecke felmondásán, a jó jegy megszerzésén kívül nem igen törekszik másra, – például a tanultak megértésére, netán értelmezésére. Fleischer is beérte kevéssel, a forgatókönyv invenciótlan filmre ültetésével. „Dolgozatába” nem sok eredetiséget, ötletet csempészett, s főleg nem valamiféle koncepciót, ami az irodalmi alapanyag megfelelőbb formájú és stílusú interpretálásának alapfeltétele lehetett volna. Ennek eredményeképpen aztán a jelenetek mint egy kifestőkönyv lapjai peregnek egymás után.
Amit a vásznon láthatunk, az mindössze a Mark Twain mű fordulatainak lényege (amitől az adaptáció jó néhány helyen ügyes dramaturgiai változtatásokkal el is tér); korhű és pompás díszletek, jelmezek; s a kisebb-nagyobb szerepekben tucatnyi világsztár. A sava-borsa hiányzik a produkciónak; a mesét Fleischer rettentő komolyan véve, egy csipetnyi humor vagy irónia nélkül adja elő. A színészek sokszor csak felmondják szövegeiket, jelen vannak a szituációkban, de azokat, akárcsak figuráikat, nem nagyon tudják élettel megtölteni… Persze, a Koldus és királyfit valószínűleg nem is lehet annyira rosszul megfilmesíteni, hogy az – a regény hírneve, a kalandos cselekmény, a történet izgalma és romantikája jóvoltából – ne vonzana tömegeket a moziba. A film így, ha művészi sikereket nem is, anyagiaikat annál inkább hoz készítőinek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1980/01 38. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8015 |
