Barotányi Zoltán
Filmünk elején a sármosan pitbull-tekintetű Gary Busey szörnyű álmot lát: lidérces kábulatában azt képzeli, hogy ő a Sztriptízgyilkos című sorozatgyilkolás etűd szokásos lökött nyomozó-hőse. Ezután – szintén álmában – kiesik a csukott ablakon, ettől magához tér, s rájön, hogy amit látott, az rosszabb, mint az álom. Keserű ébredése nyomán világossá lesz számára, hogy ezentúl esetenként több tucatnyi szadista néző figyelheti élvezettel – amúgy igen gyakori – ballépéseit. Ez kedvét szegi, s a sok szomorúság után visszavonul: ezután csendben borong, s engedi, hogy lassan körülvegyék őt a kétes múlt tünékeny árnyai. Gondjai szaporodnak, máját cirógatja a cirrózis, ráadásul embertársai nem csupán önként, kéjjel ölnek, de némelyek a szerzői jogok lábbal tiprásával lopják a gyilkossági rituálék szoftvereit. A mintaadó perverz sorozatgyilkosok nyomán – mint eső után a lisztharmat – tenyésznek az epigonok: Gary Busey például rögtön két példányban kapja a Sebész álnevű rémet, s csak lassan ébred rá, hogy egyikükből hiányzik a vízjel. Ám a másikból „kemény diót faragott az élet vasökle” – gyilkosunk szexuálisan kizsákmányolt lelki nyomorék, küllemre síkos testű badibilder, belbecsre ellenben nem ád túl sokat. Emésztő szerelmének tárgya a tükör, ha a szenvedély fellángol, ajka forrón tapad a tükörkép szájára. Ennyi lélekmélyi ballaszt elég is az apatikus nézőknek: a Rémet rögvest halálra ítéli a közönség perzselő ellenszenve. Busey érzi a kor szavát, s neje segedelmével precízen teljesíti a megbízatást – de már nincsenek illúziói. Tétován mereng egy újabb szerepajánlat felett, s rezignáltan veszi észre a stáblistán a Láncfűrészes Gyilkost.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1994/12 57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=801 |
