Loránd Gábor
Gyanakszom. Egyre inkább. Arra, hogy jó néhány filmvígjáték-rendezőt beoltottak. Antikomédia-vakcinával. Magyarul, valami olyan anyaggal, amely gyorsan és hatásosan elpusztítja a szellemet, humorérzéket, eredetiséget, ötletet és fondorlatot, a felszabadult mókázó és gegcsináló kedvet. Cserébe hátrahagy utóhatásként némi gyomorbeteg mélabút, fáradt-erőltetett kényszervigyort, fád izzadtságszaggal parfümözve. (Mindezt aztán megkapja a gyanútlanul szórakozni vágyó mozinéző.) Magára az oltás tényére nincs bizonyítékom: fenti kijelentésre az piszkált fel, hogy rövid időn belül a negyedik nagyon rossz csehszlovák filmvígjátékot ültem végig – ebből kettő Schulhoffé… A Jó leszek, nagypapa rendezője ezúttal egy vállalati és magánélet-szálakból összezavart történettel lep meg bennünket. Egy nagy ipari cég két munkaügyise igen ravasz trükkökkel új dolgozókat „csábít”. (Kihasználva a kiszemelt munkaerő magánéleti problémáit, aki mi mást tehet: munkahelyet változtat. Mellesleg jóval több fizetésért.) A kerítő hadműveletek során hőseink is bonyodalmakba keverednek, kapnak is néhány pofont saját nejüktől. Nagyjából ez a lényeg, egyébként minden ismerős. Csak éppen nincs az az átlagos, jól ismert élethelyzet a valóságban (féltékeny asszony-, szenilis anyós-, csábuló munkaerő-sztori stb.…), amely ne mutatna fel több eredetiséget, mint ez a nagyon másodlagos filmecske, mely színes technikával készült ugyan, de így is szürkébb, mint egy kormos város hajnalban, őszi esőben.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1980/02 39-40. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7980 |
