Veress József
Julien Sorelek napjainkban is vannak. Néha szoknyát hordanak és életvitelük természetesen modern, mentalitásukat tekintve azonban nem különböznek a híres irodalmi hőstől: mindent megtesznek annak érdekében, hogy egyéniségüket bármilyen áron kibontakoztassák és bezsebeljenek sikert, pénzt, szerelmet, pozíciót, meg főképpen boldogságnak hazudott látszatot.
Léna, a Karrier gátlástalan ifjú főszereplőnője efféle koreográfia szerint szervezi meg az életét. Ügyes sakkjátékoshoz hasonlóan döntögeti le a bábukat, melyek érvényesülése útjában állnak. Aztán egy szép napon rádöbben arra, hogy a tisztességtelenség megöli igazi egyéniségét, s a „jóság síró vágyától” vezettetve mégis visszafordul a lejtőről.
Borisz Grigorjev szándéka becsületes, a mondanivaló érvényessége sem kérdőjelezhető meg, az új szovjet film mégsem hitelesíti a „ti leányok, ne tegyétek” gondolatot, mert riasztó sémák kliséinek kártyavárából áll össze. Léna tetteinek indítékai egyáltalán nem motiváltak, a vásznon fekete-fehér – értsd: végletesen jó és rossz, angyali és ördögi – figurákat látunk, a fordulatok kiagyaltak és legfeljebb pillanatokig csap meg bennünket a mesterkéletlen valóság levegője. Gyanítjuk, hogy az ok prózai. Előbb volt a gomb s csak aztán a kabát. A rendező – Féliksz Mironyer forgatókönyvéből született a mai karriertörténet – a negatív életvitel fölött kívánt pálcát törni, s arra törekedett, hogy Léna egyensúlyvesztésének eredőit láttassa. Sajnos, didaktikus cselekménnyel, elcsépelt szituációkkal, teatrális monológokkal az efféle kudarc okai rekonstruálhatatlanok. A Karrier fontos igazságot mond ki, ám ahogy mondja, belefullad a közhelyekbe.
Julien Sorel szellemét megidézték, de a szellem – fájdalom – nem jelent meg.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1980/02 39. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7979 |
