Sólyom András
Hogyan szeretkeznek az élőlények – pontosabban: hogyan nemzik utódaikat? A mozgóképes lexikonnak látszó film kuriozitásokat hajszoló felvételei (hiába, ez az amerikai stílus!) olyan játékokat, incselkedéseket kutatnak, amelyek az emberi szeretkezések megfelelőit, az élők ösztöneinek látványos, indulatos pillanatait rögzíti filmszalagra. Nincs itt tudományos rendszeresség, de a vásznon életelevenség, kíméletlen, kegyetlen harc, küzdelem uralkodik. Hogyan eszik meg a férgek egy egér tetemét? 10 mp-re gyorsítja fel ezt a folyamatot a film! Hatása döbbenetes. A sáskák párzása úgyszintén: egyes nőstények az aktus közben felzabálják a kötelességüket teljesítő hímeket. A rovarok után a halak, a varangyok következnek. A csigák kettős, egészen fantasztikus közösülését már szerelmi előjáték vezeti be, ami legalább annyira filmszerű, mint a hüllők játéka. A madarak tánca – hogy közös ritmust találjanak – természetesen filmzenei aláfestést kap. Jól adagoltak a zörejek, a zajok, a zenei anyagok simulékonyak, a narrátor információi izgalmasak. A bölények élete sajátos törvényre figyelmeztet: ha egy borjú nem tud lábra állni azonnal a születése után, a vándorló csorda magára hagyja. A szapora egerekkel foglalkozó néhány perc a film egyik kísérleti szituációja. Jól érzékelteti, hogy túlnépesedés esetén a közösségi élet elfajul. A szuggesztív, igen erős hatások következtében, egyre inkább sejthetjük a film sugalmazását: nekünk, embereknek mindezt tudni, ismerni kell. Mert az ember az a lény, aki céljai elérése érdekében átalakítja a természet rendjét: kitalálta a mesterséges megtermékenyítést. És amikor már embriókat is képes bura alatt, mesterségesen létrehozni, éltetni, akkor már igazán félelmetes lénnyé válik. A film borzongató perspektívája ez, a mindent megismerni, célszerűen felhasználni akaró ember sorsa iránti félelem.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1980/02 38-39. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7977 |
