Koltai Ágnes
Ami nem megy a vállalatnak, az megy a magánvállalkozónak, amit nem ad az állam, azt előteremti a polgár? Egy didergő ház lakói, mivel az utcának nem azon az oldalán laknak, ahová bekapcsolják a távfűtést, s még hat teljes éven át kellene kezdetleges kályhájukkal fűteni, tüzelőt cipelni és fázni, elhatározzák, hogy maguk oldják meg a szerelést.
A demokrácia jegyében először megbeszélik a tervet, majd felfogadnak három szakit. Királyi pompával várják, márkás italokkal itatják őket. Azok aztán tönkreteszik az összes lakást, s az előleggel azon mód meglépnek. Ha már a mesteremberek bolgár barátainknál is gazemberek, a kliensek is az ismert módon reagálnak: rendőrért kiáltanak, s a pénzük után futnak. Hála a szerelők néhány órai megfeszített munkájának és a hatalmas lyukaknak, a ház egy nagy családdá alakul. A közösségi szellem szép példájaként otthonossá válnak a szomszéd lakásában, életében.
A pénz- és szerelőhajsza során aztán mindenki „jól megkapja a magáét”, a tudálékos szexológustól a nagyképű újságírón át a bürokratikus vezetőkig, de csak óvatosan, nehogy fájjon.
A film kedves, néha még szórakoztató is, de kicsit bárgyú, bár meglehet, csak a mi szemünkben, mert ennél agyafúrtabb trükköket is láttunk-hallottunk már mesteremberektől.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 41. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7882 |