Miklósi Klára
Katy-Katerina, a csinos harmincas nő csehszlovák hazájában nem találja meg a számításait, Nyugat-Németországba disszidál. A vezérmotívum közhelyektől nem mentes témát ígér – a filmben még ennél is rosszabb történik.
Katy visszatérésének ugyanis nem elvi, hanem egészen konkrét okai vannak. A „szegény” disszidens főnöke szeretője lesz, egy-két konyak után titkos dokumentumokat szolgáltat ki pályakezdő és minden lében kanál volt egyetemi csoporttársának, és a végén csodálkozik, hogy kicsúszik a lába alól a „talaj. Belekeveredik egy látszólag politikai, valójában zsaroláson alapuló gyilkosságba. Ebből a helyzetből kell elmenekülnie. Csakhogy ilyen helyzetből a világon bárhol el kell menekülni, mi köze ehhez a disszidenséletnek, a honvágynak, esetleg a hazaszeretetnek?
A Talaj nélkül című csehszlovák film nem tudott egyértelműen sem stílust, sem tematikát, sem logikus cselekményt választani. Egyik szálból nem következik a másik, az egyik pillanat viszonylagos feszültségét sután hatástalanítja a másik erőltetett líraisága. Ezt a hangulati keveredést a film zenéje is okozza, olyan elmélázó, olyan merőben illusztratív jellegű, hogy sokszor kimondottan idegesítő.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 39. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7875 |
