Bajomi Lázár Endre
Régóta izgat a címadás kérdése, legyen szó regényről, színműről, filmről, így tehát érdeklődéssel olvastam Veress József és Csala Károly „golyóváltását” e lap idei 5. számában. Méghozzá alkotó módon izgat, hiszen mint műfordító, részben magam is ebben a cipőben járok, és ha szerénytelen lennék, megemlíteném, hogy egy-két címcsikóm ott volt a győztes befutók közt (például A huhogók vagy A faljáró).
Azt hiszem, Veress József kissé rózsásabb képet fest a valóságosnál. Jól látja, hogy sok baj van a szállóigékre vagy közmondásokra utaló címekkel, s leszögezi, hogy ezeket „címadóink mindig felülvizsgálják”. Nyilván így igaz. Viszont az is tény, hogy a vizsgálat nem mindig jár sikerrel. Kiemeli, hogy nem estek bele a mustárcsapdába, s az Orromba száll a mustár című vígjátékot nem ezzel a tükörfordítással dobták piacra, hanem az Ahová lépek, ott fű nem terem címmel. Igen ám, de a moutarde me monte au nez egyáltalán nem ezt jelenti, hanem azt, hogy „felmegy a pumpám”… Hasonló volt nemrég az eset a Szalad, szalad a külváros, magyarul éppen olyan otrombán semmitmondó címmel, mint az immár hírhedt Négyszáz csapás (ez lehetett volna például: Viharos ifjúság), mert a francia Il court, il court la banlieue olyan közismert gyermekdalra utal, amelyet minden francia ismer. Ilyen esetben mit tesz a gyakorlott és minden hájjal megkent műfordító? Sutba dobja az eredeti címet, és újat ötöl. Persze, ajánlatos, hogy ügyesebben járjon el, mint az, aki hajdan minden idők egyik legkitűnőbb francia filmjének a címét a giccses Szerelmek városával „oldotta meg” (az eredeti Les Enfants du Paradis a kakasülőn szorongó nézőkre utal, s nem azt jelenti, hogy – amint a minap is olvasható volt egy magyar lapban – A Paradicsom gyermekei…).
Bizony, nem mindig könnyű dolog a címfordítás! Bizonyítja ezt többek közt a Filmlexikon is, amelyben például Charrier 1959-es Les Dragueurs című filmjének magyar neve Kotrógépek a helyes Aszfaltbetyárok helyett (ugye, nem ugyanaz?). Még szörnyűbb, hogy egy Ronet-filmet ugyanez a lexikon a Kastélyok Spanyolországban címmel illet, holott a Châteaux en Espagne közkeletű metafora a franciában, légvárat jelent. Persze, a Mokép jobb helyzetben van: míg a lexikonszerkesztő nem láthatja a sok ezer ismertetett filmet, a filmforgalmazónak kutyakötelessége, hogy megtekintse. Ha esetleg tanácstalan, és nem érti, vagy gyanús neki az eredeti, akkor utánajár, netalán megkérdez egy szakértőt. Ez esetben nem fordulna elő, ami nemrég történt, hogy tudniillik az Henri Alleg világhírű és magyarra is átültetett könyvéből készült fi|mnek az értelmetlen A kérdés címet adja, a nálunk is megjelent mű címlapján olvasható A vallatás helyett…
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1980/07 64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7819 |
