Karcsai Kulcsár István
Ranódy László legtöbb filmjét jelentős magyar irodalmi művek nyomán forgatta. Munkái mégsem csupán irodalmi adaptációk, hanem a magyar filmművészet önálló rendezői világot tükröző alkotásai. Nagy íróink műveinek filmváltozatai, ugyanakkor, mikor őrzik az eredeti értékeit, alkalmasak voltak a rendező alapvető művészi mondanivalójának megfogalmazására. Tükrözik ezek a filmek az együttérzést a szenvedőkkel, elnyomottakkal, üldözöttekkel.
Ranódy legjobb filmalkotói erényeit ismerhetjük meg azokból a filmekből, melyeket most sorozatban mutat be a Magyar Televízió. A filmek ihletői a magyar irodalom nagyjai, Kosztolányi Dezső és Móricz Zsigmond.
A Pacsirta (1963; Ranódy egyik legszebb munkája. Tökéletes légkört teremt. A Magyar Király étterem sörszagú termei, a masztix- és kölniillatú színházi öltözők és páholyok, a főtér alkonyi és hajnali fényei kiválóan idézik a kisvárost, és megteremtik a játék egész légkörét. A csendes tragédiák, sorsok és jellemek igazi hordozói, persze, a színészek. Ranódy értő színészvezetése nyomán nagyszerű alakítások születnek, és ezek a teljes emberi sorsot felvillantó portrék adnak végül egységes képet, és nyújtják egy kor és egy állapot rajzát.
Mint Kosztolányi írásainak többsége, az Aranysárkány is mélységesen önéletrajzi ihletésű. Novák Antal alakjában tanár apjának állít emléket, Hilda szép, szívtelen, vonzó, önző figurájához pedig egész életére kiható szerelmi csalódásának okozója, a szabadkai „fecskelány” volt a modell. A gyanútlan becsületesség, az emberbe vetett hit csődjének tragédiája ez a regény. Háttérben a tökéletesnek gondolt életformák lassú felbomlásának rajzával. A morál, a tartás, az emberi kapcsolatok tisztaságában való hit, az adott szó becsülete, ezek a ma is időszerű kérdések foglalkoztatták Ranódyt, mikor 1966-ban elkészítette az Aranysárkány filmváltozatát.
A gyanútlanságnak, majd a tragikus felismerésnek csendes drámáját játssza el Mensáros László. Színészi alkata tökéletesen fedi Novák tanár úr figuráját. Bizakodó, majd egyre fáradtabb tekintete, humanitást tolmácsoló hangjának fakóvá válása, az emberbe vetett hit lassú elhalása előrevetíti a tragédiának azt az árnyékát, melyet valóban csak az önmaga felé fordított fegyver tud megoldani.
Sárszeg utcái, tájai, a ruhák, tárgyak, fények és árnyak ismét tökéletes harmóniában idézik ennek a világnak atmoszféráját.
A gyerek világa, szerepe, helye a társadalomban megintcsak alkalom arra, hogy Ranódy elmondhassa legbensőbb vallomását a világról, az emberi kiszolgáltatottságról, szenvedésről. Erre két Móricz-mű megfilmesítésével kínálkozott alkalom: Légy jó mindhalálig (1960) és Árvácska (1976).
Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényében, s a később ebből dramatizált színdarabban saját belső gyötrődéseit, érzéseit írta meg gyerekkori élményeibe visszavetítve. Ranódy határozott művészi és eszmei koncepcióval készítette el a filmváltozatot. A film egyetlen főszereplője Nyilas Misi, mindent az ő szemszögén át látunk, sorsa ott bomlik ki a szemünk előtt, és ezt a sorsot erőteljesen meghatározzák a társadalmi körülmények, az adott történelmi helyzet, a századvég magyar társadalmának rendje. Ugyanakkor megint csak tágabb értelmű a rendező mondanivalója, Nyilas Misi sorsán keresztül mindenfajta igazságtalanság, rágalom, az emberi méltóságot érő támadás ellen tiltakozik.
Ranódy rendezői stílusa határozott vonásokkal jelentkezik ebben a filmben is. Érzékeny, kissé borongós, férfias líra, a gyereklélek tökéletes megértése, sorsának átélése, erőszakoltság nélküli, a cselekmény bonyolításán át történő analizálás jelzi ezt a stílust. A gázlángok, a hideg, száraz téli utcák, a kollégium nagy méretei között feltűnő kis ember képe, a környezet és a főszereplő gondos összehangolása, a lassan kibomló, lényeges pontoknál elidőző cselekménybonyolítás, mind arról vallanak, hogy Ranódy már ekkor, 1960-ban kialakította határozott egyéni stílusát.
Rendkívül értékes színészi alakításokat találunk a filmben, de ezekkel összevetve is nagyszerű a gyerekek játéka. Ranódy kivételes türelmét, játékmesteri tudását jellemezve egyáltalán nem túlzás, ha a gyerekszereplőkkel kapcsolatban színészi játékról beszélünk.
Jó másfél évtized múltán nyúlt ismét Móricz Zsigmond hatalmas életművéhez Ranódy László. Az Árvácskát filmesítette meg 1976-ban, a lelencgyerek sorsát megrázó erővel bemutató művet, azt az írást, melyet maga Móricz jajkiáltásnak, „irtóztató könyvnek” tartott. „Ennek a legkisebb mondata is a nyers életből szállott fel, mint a mocsárból a kénes gőz” – írta Móricz. Ranódy úgy teremtette újjá ezt a kegyetlen világot, hogy Árvácska alakja megalázottságában, boldogtalanságában is a fényt, pőreségében is a lélek szépségét sugározza. Védtelen életével nemcsak részvétet ébreszt, hanem ítéletet is hordoz, sajátos erőt képvisel. Ez a mondanivaló pontos és szép kompozícióban, finom rezdülésekig kimunkált színészi játékban nyilvánul meg. Czinkóczi Zsuzsa a címszerepben telitalálat. Bámulatosan érzékeny, megható és drámai erejű Csöre. Ranódy nem mindennapi színészvezetői és gyermeklélektani ismeretének bizonyítéka.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1980/07 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7817 |
