Sólyom András
Picassóhoz illő ez a film. Szeretettel, tisztelettel, de feneketlen örömmel idézi fel a mestert és film a javából. Pedig nem kötődik aprólékosan az életrajzi tényékhez, nem akar valódinak látszódni. Az életrajz főbb állomásait narrátor szöveg közli, de kivételesen ez sem ad irodalmi ízt, mert amit látunk, az harsány ellentmondásban van a lexikális adatokkal. Helyzet- és jellemkomikum-gyöngyszemek ragyognak föl rövid percekre kifogyhatatlannak tűnő tárházukból és mindvégig stiláris kisiklás nélkül! Pedig színskálájuk szélesítésére klasszikus patronokat, „már látott” élményeket is feldolgoznak az alkotók. De a szakmai biztonság, a hatáskeltés professzionista módszere, és a film elementáris emberi hitele mindent lendületben tart. Hiába lenne a rengeteg, drága díszlet, a filmtrükkök, technikai fogások ügyes sorozata, ha nem ilyen tökéletesek az epizódisták, a pillanatokra feltűnő figurák és a vezető színészek, elsősorban a Picassót megszemélyesítő Gösta Ekman játéka,
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1980/07 39. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7811 |
