Kulcsár Mária
Van a filmben egy névtábla. Frankfurt külvárosának egyik piszkos kapualjában található, rajta poros kartondarabok, rajzszöggel odaszúrt cédulák, krétafeliratok, kihúzott és átjavított szerb, spanyol, arab, olasz nevek.
Vendégmunkások, mint Filip, a kalandvágyó jugoszláv parasztfiú és honfitársai, Zikes, a gyáva gengszter, a szódabikarbónán élő félgazdag szállodás, az igazi focicsapatot visszasíró zsebtolvaj, csaposok, utcalányok. Szánalmasak, kisstílűek és nagyon szomorúak, megindítóan hiteles figurák. Nem illik hozzájuk a látványosság, a nagy dráma, amit Bogdan Zizić a nézőközönség szórakoztatására erőszakol rájuk. Ráadásul ezek a legunalmasabb részek Izgalmasabb a kövér „élő zsák” arca, akit felvételre jelentkező munkásoknak kell egy stadionban körbecipelniük; vagy a fáradt olasz családapa egyetlen legyintése. Filip barátjának leszúrása mint bűntény érdektelen, viszont a halálosan sebesült férfi ácsorgása a fal mellett – emlékezetes.
A hiba ugyanis nem a cselekmény hiányában, hanem a felületesen megrendezett, rosszul plánozott, világított és komponált, elavult sablonok szerint vágott jelenetekben van. A rendező nem találta ki a film megfelelő stílusát, képi világát.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1980/07 39. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7808 |
