Fenyves Katalin
Az új nyugatnémet film barátai bizonyára érdeklődéssel várják Max Willutzki filmjét. Valószínűleg csalódni fognak.
Vera Romeyke tanárnő osztályában a gyerekek a gyárlátogatás során látottakat – a szalagmunkát – játsszák el, nyakukban számot viselve, s mindig ugyanazt a mozdulatot végezve, hogy megértsék, hogyan is élnek szüleik, akiknek nincs idejük velük foglalkozni. Az eredmény nem maradhat el: az igazságtalan bérezés, a szalagmunka embertelensége és a tőkések elleni jelszavak özönével szörnyesztik el a – csak részben munkásszármazású – gyerekek szüleiket. A polgári többségű szülői tanács a tanárnő fejét követeli. Sem pártja, az SPD, sem a tanárszakszervezet, de még fölöttébb jóindulatú igazgatója sem tudja megmenteni: – áthelyezik, miután alaposan meghurcolták.
A film tisztességes, jószándékú alkotás, elsősorban mondanivalójával kíván meggyőzni, mozgósítani, nem pedig művészi eszközeivel, amelyek többnyire közhelyesek, és noha fölsorakoztatja a mai NSZK számos társadalmi-politikai problémáját, a valamennyire is tájékozott nézővel sok újat nem közöl.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1980/07 38. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7804 |
