Sólyom András
Egy tanár-diák szerelem történetét, gimnazista lányok, fiúk nyári táborozását láthatjuk ebben a filmben, ami ifjú nézők élménye lehetne, ha a rendező nem a rózsaszín-bájos nosztalgiát kedvelő-kereső nézők óhajait szolgálná. Bizonyára van erre igény, és akkor rendjén való, hogy egy 25–27 évesnek látszó fiúról azt kell elhinnünk, hogy 18 éves, akibe a 30 év körüli tanárnő beleszeret. Szépek és egészségesek, mi más dolguk lehetne?! Van persze igaz és mély konfliktus: miért buktatta meg a tanárnő a fiút? Ezután jön a nyári üdülés, a szerelem, aminek nincs akadálya, hisz a tanárnő elvált (új udvarlója 20 évvel idősebb, sztereotip jelzésekből tudhatóan hozzá nem illő úr) és ők olyan, de olyan nagyon sóvárognak egymás után. A kibontakozást „soha nem látott” újdonatúj ötlettel a tanárnő 7 év körüli fiacskája serkenti, aki mindent kimond, amire csak szüksége van a rendezőnek (Ó, az édes gyerekszáj!) és persze a nagy- és kisfiú pajtáskodása „megható”.
A háttérbe állított fiúk-lányok gitárjainak nincs hangja, az ő jelenlétüktől sem lesz hiteles az operett-álom, mert maguk is mesterkélt őszinteséggel viháncolnak, táncolnak, játszadoznak. Szolidak és alkalmazkodóak, amilyennek egy felnőtt látni szeretné őket.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1980/07 37. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7798 |
