Bikácsy Gergely
Hollywood dzsungelében játszódó történet, halkan, ironikus módon elmesélve, középpontban egy feledhetetlen, különc, tán félbolond agglegénnyel és egy filmcsillagpalánta szajhával. A mindennapiság és az izgalmasan rikító különösség színeiből kevert ki egy utánozhatatlanul saját színt Nathanael West. Mert sajnos, nem John Sehlesinger filmjéről, hanem a Sáskajárás című regényről beszélek.
A filmben csak a rikító festék maradt meg. Abból is a legolcsóbb fajta. Schlesinger biztosra akart menni, és keresztezte a nosztalgia-filmet, a „retrót” a még divatosabb katasztrófaműfajjal, s míg vegykonyhájában mindezt megtette, a könyv mélységéből, groteszkbe hajló környezet- és ember-ábrázolásából nem maradt semmi. Maradt a puszta cselekmény. Azt babonásan, szolgai tisztelettel követte a rendező. Úgy vigyázott rá, mint egy jó producer a kasszasiker titkára. Persze jól „feltupírozta” az egészet, minden halk jelzést harsányan fölerősített. Harsog is a film mindvégig. Los Angeles égése, ami a regény (és a film) egyik hősének csak elképzelt nagy festménye-díszlete, itt persze megelevenedik. Véresen, füstösen, gusztustalanul.
Los Angeles égésében az egykori angol új hullám, a „free cinema” hajdan rokonszenves fiatal rendezője is megsemmisült John Schlesinger.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1980/07 36. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7794 |
