Veress József
Vaszilij Suksin reneszánsza folytatódik. A kivételesen sokoldalú művész hazájában egyre-másra látnak napvilágot munkáinak újabb kiadásai; filmjeihez csillapíthatatlan érdeklődéssel zarándokolnak a mozinézők; az utóbbi években mind gyakrabban tárja az érdeklődők elé a különféle vizsgálódások tapasztalatait a Suksin-filológia (ami ezzel olykor egyet jelent: a Suksin-filmológia).
Nemrégiben új könyv jelent meg Moszkvában, az Iszkussztvo kiadó gondozásában Suksinról, a művészről és az emberről. Az összeállítás részben tanulmányokat, részben visszaemlékezéseket tartalmaz. Jellege és funkciója hasonló az orosz-szovjet irodalom kiválóságainak életét, munkásságát, kapcsolatait felidéző sorozat évtizedek óta kedvelt darabjaihoz: címéül a puritán Suksinról helyett a kifejezőbb Suksin a kortársak emlékezetében szavakat is választhatták volna.
Apropó szerkesztés: a munkára olyasvalaki vállalkozott, aki talán másoknál illetékesebb a mérlegkészítésre: Fedoszejeva-Suksina, a feleség és alkotótárs, a Suksin-örökség avatott sáfára.
A jellegzetesen suksini szemlélet eredőit kutatja valamennyi magvasabb tanulmány szerzője. Szergej Geraszimov a színészként is csillogó író-rendező sajátos látásmódjának eredetiségét hangsúlyozza A népművész című bevezetőjében. Figyelemre méltó Konsztantyin Rudnyickij Próza és mozivászon című esszéje. Alapgondolata a következő. Suksin filmművészete a prózáéval azonos tőről sarjad – folytatásnak és variációnak egyaránt tekinthető. Hogyan lehet eljutni a faluból a városba? – ez a kérdés foglalkoztatta a leginkább a korán eltávozott, társadalmi felelősségtől áthatott filmes irodalmárt. Hasonló gondok nyomasztják hőseit; az „átmenetiség” konfliktusa számos művének középpontjában áll. Rudnyickij hangsúlyozza – s a kiadvány más helyein is olvashatunk arról –, hogy Suksin nem idealizálta a falut. A kritikai alapállás különösen érettebb munkáiban készteti dohogásra, fejtegeti a Suksinról című antológia másik szerzője, az író Suksin pályájának állomásait rekonstruáló Lev Annyinszkij. A tétel, melyet szerzőnk bizonyít, frappáns: A hatvanas évek Suksinja a parasztért hevült. A hetvenesé – az emberért. Amaz közeli hozzátartozó volt. Ez – mindenki. Neja Zorkaja a szereposztás eszmei mozgatórugóit és a folyton gazdagodó művészi eszköztár forrásait veszi számba élvezetes eszmefuttatásában.
A szovjet filmszínészek filmográfiája ritkán terjedelmes. Még a legnépszerűbbek (a csúcson levők) sem nagyon vállalnak többet évi egy-két szerepnél. A forgatási idő is lényegesen hosszabb, mint másutt. Vaszilij Suksin összesen 24 filmben játszott – jóllehet ez csupán mellékes „státusa” volt. Nem nehéz elképzelnünk lobogásának önemésztő tempóját, életvitelének fantasztikusan gyors ritmusát.
Az emlékezők – micsoda névsor (!): Szergej Bondarcsuk, Valerij Ginzburg, Leonyid Kuravljov, Jevgenyij Lebegyev, Jurij Nyikulin, Gleb Panfilov, Olga Rumjanceva, Nyina Szazonova, Vszevolod Szanajev, Georgij Tovsztonogov, Mihail Uljanov, Marlen Hucijev, Igor Hucijev és Bella Ahmadullina – kivétel nélkül hajdani találkozások, együttes tervezgetések és közös örömök (vagy éppen kudarcok) részleteit elevenítik föl általában oldott hangvételű írásaikban: A Suksin-portréhoz szolgáltatnak figyelemre méltó adalékokat. Közben – csak úgy „mellékesen” – filmeket, jeleneteket, képsorokat, mondatokat is elemeznek. Kár lenne tagadni: valamennyien elfogultak, mikor barátjukról és pályatársukról szólnak – de az vitathatatlan, hogy mindegyikük jelesre vizsgázna Suksinból. E sorok írójának leginkább a színész Kuravljov fájdalomtól elcsukló mondatai nyerték meg tetszését (főleg, amikor és ahogyan Suksin naivitásáról beszél); érzékletes és baráti emóciók fűtötte Gleb Panfilov „főhajtása”; Tovsztonogov a filmes Suksinnak a színházzal való kacérkodásairól tár elénk érdekes – s eddig jobbára ismeretlen – tényeket.
A Suksinról című kötet a szovjet filmszakirodalom jelentős eseménye. Viszonylag kevesen juthatnak hozzá: mindössze 25 ezer példányban jelent meg. Nem kellene részben vagy egészben lefordítani magyarra?
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1980/08 62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7777 |
