Béresi Csilla
A film hősnője csak annyiban furcsa, hogy nemcsak egyenjogú, hanem „százszázalékos nő” is szeretne lenni. Rideg családi élete, racionális szeretője az érzelmek „élharcosává” teszik. Zsenya története a magukat kereső nők szokványsorsa. Hálás és gyakori téma, mert keret az elidegenedett világ ábrázolására (Zanussi: Mérleg, Maár Gyula: Teketória, Bergman: Szemben önmagunkkal).
„Kortársainkról” van szó, mint Rajzman korábbi filmjében, de itt az orosz irodalmi hagyomány is segítségére sietett. Hősnője Tatjána vagy Ivanov Szonyája szeretne lenni, partnere, az önjelölt Rómeó akarata ellenére gyenge Ivanov vagy Platonov. Revolverdörrenés helyett azonban telefonok csörögnek, a szakítóleveleket is telefonon olvassák fel. De míg Csehov hősei „eredeti” emberek, itt erről csupán szónoklatokat hallunk.
Ha szerep nem is él, a szereplők igen. Gesztusaik gondosan hitelesítettek. Az elismételt mozdulatok a környezetet is „otthonossá” teszik. S mint jól szerkesztett filmnél, az ismétlések többletjelentést nyernek. A film embereiről ugyan nem tudunk meg sokat, puszta képletek, de a képek szemérmes szimbolikája (egymásba nyíló ajtókkal osztott zárt terek, piszkos zöld akváriumi derengés, hosszú árnyékok) Rajzman tehetségére vall.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1980/08 40. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7767 |
