Dávid Tibor
A második világháború végén a szovjet csapatok már Berlin felé közelednek, amikor a katonák egy elefántra bukkannak. A jámbor ormányosról kiderül, hogy jereváni illetőségű, s ezért a tábornok utasítást ad hazaszállítására. Kísérőnek egy Gasparjan nevű örmény katonát jelölnek ki. Gasparjan hangos méltatlankodással veszi tudomásul, hogy Berlint nélküle foglalják el. Elkeseredésénél már csak az elefánt nagyobb. A hazafelé vezető úton hősünk az elefánt mértéktelen étvágyának köszönhetően számtalan bonyodalomba keveredik. A terebélyes négylábú jellembeli fogyatékosságaival – Gasparjan szerint – már csak falubeli szomszédja tudna vetekedni. A film alapötlete tehát vérbő filmvígjátékot ígér, s hogy ez a vége után is csak ígéret marad, az a forgatókönyv kidolgozatlanságának és annak következménye, hogy a rendező két kacagás közé háborús drámát próbált beszorítani. A főszereplő Frunze Mrktcsjan kiváló színészi játéka miatt érdemes megnézni a filmet.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1980/08 38. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7763 |
