Bende Monika
Nem hiszem, hogy egy állatfilm különösebb méltatásra szorulna bárhol a világon. Urbanizálódott életünkben már az óriási termetű mérges pók is osztatlan érdeklődésre számíthat. A lakótelepek kutyagyűlölői, macskairtói is elandalodnak a bájos oroszlánkölykök láttán. Nem is beszélve kutyák-macskák gyámolítóiról, gyermekeinkről. Biztos sikerre számíthat tehát ez az összeállítás is, tán nem egészen méltatlanul. Mert az „ennivaló” állatkölykök mellett gyönyörű példányokat láthatunk az állatkertek depressziós nagyvadjairól, képi bravúrokat, valóságos show-műsorokat egzotikus madarak, rovarok röptéről, rituális táncáról. Ritka életjelenségeket, ritka állatokat természettudományos ismereteinket gyarapítandó. Még akkor is, ha az a bizonyos rozsomák nem falánkságból, hanem a természetben ritkán fellelhető gyilkos hajlamból pusztít maga körül, aztán fákra aggatja áldozatait.
Azért az nyilvánvaló, hogy Walt Disney nem Cousteau kapitány tudományos megszállottságával, nem anyagi áldozatok vállalásával készítette Oscar-díjas filmjeit.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1980/08 38. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7762 |
