Koltai Ágnes
Georgi Djulgerov neve a néhány hónappal ezelőtt bemutatott Alkalom szüli a tolvajt című filmjéből ismerős az új bolgár film iránt érdeklődő közönség előtt. Újabb filmje, a Cserebere látszatra két érzelgős szerelmi história felelevenítése. Valójában néhány kusza kép a felszabadulás utáni Bulgária történelméből. Marja, a mai tizenéves fruska (aki a magyar néző számára érthetetlenül érettségi előtt már egy házasságot és egy válást tud maga mögött) személyes találkozót kér az ünnepelt költőtől, Dobrintól, azzal a hátsó szándékkal, hogy kiderítse: nem az apja-e? Hebrencs hősnőnk nem kevésbé hebrencs és heves édesanyja, Kátya ugyanis levelekkel ostromolta az ifjú frontharcos Dobrint, – akit a háború érlelt költővé, s ezt egy kecskerímekkel tűzdelt versben sietett is a világ tudtára adni – és a zavaros családi elbeszélés szerint a poéta egy gyermekkel (a mai Majával) ajándékozta meg az akkor még iskolás kislányt.
Djulgerov a kérdéses apaságot a múlt felidézésére használja fel – az államosítás, téeszesítés ott sem konfliktusmentes időszaka, a ma komikusnak tűnő hősi pátosz, ami az akkori művészetet jellemezte –, villan fel. Maján keresztül a jelent, az ifjúságot ábrázolja – a diktatórikus iskolát, tanárnőt, az egyéniség keresését, a disco bódító, uniformizáló jelenségét. Maja és Dobrin, meg Kátya és Dobrin szentimentális, ügyetlenül formált szerelmi viszonyán nehezen tör át a múlt és jelen képe. A rendező valódi szándéka – a töredezett korkép megrajzolása – nem is érvényesül. Érezhető ugyan némi irónia, távolságtartás, de a filmet sajnálatosan a szerelmi szál uralja.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 50. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7736 |
