Veress József
…idézi az egykori slágert Schéry András svájci filmpanorámájának elegánsan ironikus címe. Mindez természetesen könyörtelen minősítés is. A cikkből az derül ki, hogy a szerzőnek enyhén szólva nem nyerte meg tetszését a bemutató-sorozat. „A jól tejelő svájci tehén bizony lelki beteg” – állapítja meg kedvetlenül a kritikus, aztán elveri a port a műveken is, melyek a filmhét alkalmából kerültek a közönség elé
Ízlések és pofonok – mint köztudomású – különböznek. Ne sírjuk vissza azt az időt, amikor a bírálatok azonos hangnemben íródtak, s kötelező volt egységesen szeretni vagy gyűlölni (a filmeket is). Nem perújrafelvételt kérek tehát svájci film-ügyben, csak – „hallgattassák meg a másik fél is”-alapon – botcsinálta védő szeretnék lenni.
Az a véleményem, hogy a maroknyi ország filmművészete (mindegy, hogy részben idegen tollakkal ékeskedve) nagyot lépett előre. Bár a mostani kínálatból a középszerűséget nem sikerült száműzni, a leltár egészében véve gazdag. A „svájci új hullám” jelentős értékeket adott a világnak.
Schéry osztályzatain nem vitatkozom, ám a Kis kiruccanásokról írt, szerintem bántóan igazságtalan mondatait megkérdőjelezem. Yves Yersin műve – csap le a bárd a recenzióban – „nem több a bogaras moziöregek szívmelengető, humortalan-érzelmes mozi-közhelyénél, pepecselő aprólékossággal konfekcionálva”. Sajnos nincs lehetőségem arra, hogy részletesen kifejtsem ellenérveimet (különben Schéry sem vesztegetett sok sort a filmre), ezért csupán a téziseket írom ide. A Kis kiruccanások – nem félek a szótól – már-már remekmű. Pipe, az idős parasztcseléd és a gazdaság története – a múlt és a jelen állandó konfrontációja – megragadó jelenetekben bomlik ki előttünk. Az öregember „kitörésének” rajza mesteri (lélektanilag is alapos). Meleg humanizmus és üde humor hatja át a jeleneteket. Robert Alazraki operatőri munkája elsőrangú. Michel Robin – Pipe megszemélyesítője – élményszerű alakítást nyújt. Igaz, a „leíró” részek helyenként terjengősek, Yersin használhatná bátrabban az ollót, a Kis kiruccanások azonban így is kimagasló teljesítmény. Rászolgált – ezt csak mellékesen említem, bár nem lényegtelen – a nemzetközi fogadtatás szuperlatívuszaira.
Ami pedig a metaforát, akarom mondani a ketyegő szerkezetet illeti: inkább legyen régi és lassú, de pontos. Magam nem nagyon kedvelem a siető, késő, az időt összevissza mutató s ezért megbízhatatlan órákat.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1980/11 64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7678 |
