Báron György
Zavarbaejtő film. Lassú, epikus sodrású képeivel úgy kezdődik, mint egy hagyományos filmes családregény. Egy ideig, annak ellenére, hogy a különböző anekdoták a kronologikus sorrendet megbontva kerülnek elénk, még reménykedünk, hogy az esetlegesnek tetsző epizódokból végül is összeáll valamifajta egységes családi tabló. A fiatal író-rendező azonban megtréfál bennünket. Sokáig tart, mire ráébredünk: esze ágában sincs saga-t mesélni. S ekkor már kezdjük komolyan venni a bevezető sanzon szövegét, amely szerint „mindegy kiről van szó, és mi történik vele”. René Féret célja persze nem a nézőbosszantás, ilyesfajta szándékkal ritkán fog valaki filmbe. Egyszerűen arról van szó, hogy a film hőse nem a szóbanforgó népes család, hanem maga a változás, ismétlődés, születés, halál ténye. A rendező ennek az örök folyamatnak a filozófiáját próbálja megragadni a szeszélyesen felvillanó, s egésszé mindvégig nem kerekedő családi epizódok segítségével. Maga a történet, a konkrét mese így lassanként megszűnik, szétolvad. Ezzel azonban a puszta idea, a maga általánosságában, megragadhatatlanná, kifejezhetetlenné lesz, Féret kétségtelen filmkészítői kvalitásai ellenére.
Az első áldozás azon sikerületlen filmek közül való, amelyek figyelemre méltó rendezői tehetségről tanúskodnak. Az egyes képek, helyzetek hangulata, visszafogott lírája, Féret bensőséges érzékenysége megkapó; ez a csöndes, bölcs beletörődést sugalló elbeszélői stílus köti össze igazából a figyelmünkre egyébként érdemtelen eseményeket. Szép és ízléses a családi album, amit Féret föllapoz, szinte vágyunk rá, hogy egy-egy történettel közelebbről is megismerkedjünk, valamelyik figurához közünk legyen. A rendező azonban rendre továbbpörgeti a lapokat, előre-hátra; nagyobb öröme rejlik a lapozgatásban, mint magukban a képekben.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/01 45. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7603 |
