A. Kovács Miklós
Színes, szélesvásznú szovjet mesefilm a legkisebbeknek, melynek bemutatása a magyar mozikban – a film néhány gyengébb pontja ellenére – üdvözlendő, hiszen annyira hiányzik nálunk a jó gyermekfilm.
Puskin elbeszélő költeményét – a szépséges cárleányról és a hét daliáról – adaptálta Gorikker rendező, hűen az irodalmi alapanyaghoz. E történet megfelelője a Hófehérke és a hét törpe, s így óhatatlanul kísért az összehasonlítás Walt Disney halhatatlan filmremekével. Szundi és társai tán kedvesebbek, emberibbek, mint e hét jól megtermett, szakállas dalia, de azért ők is jóravalók: megmentik az együgyű cár egyetlen leányát. A történet megszokott filmes eszközökkel, nem sok új ötlettel bontakozik ki, s tart a mesék örök igazsága felé.
A beszéd e filmben alkalmazott módja, amelyet tán a rádiójáték s a némafilm furcsa keverékének lehetne nevezni, zavaró. A szereplők némán tátognak, s narrátor közli az eseményeket, sajnos legtöbbször előre elmesélvén a következő képkockán láthatókat. Ugyanakkor eredeti s kellemes színfoltjai a filmnek a cselekménybe szőtt dalok, korabeli játékok, népi táncok és népviseletek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/01 44-45. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7601 |
