Schéry András
Peter Yates nyilván méltánytalannak érezte, hogy a zsenge ifjúság ne ismerhessen meg olyan híres, ámde korhatáros filmeket, mint Az utolsó mozielőadás, a Kamaszkorom legszebb nyara vagy az American Graffiti. Fogta hát magát, és a jól bevált Reader’s Digest módszerrel épületessé kondenzálta Bogdanovich, Mulligan és Lucas filmjeit. S hogy szuverén művészi egyénisége is kifejeződjék, úgy határozott, hogy az ő kallódó hőse igenis meg fogja találni helyét az életben – amely, mint tudjuk, szép –, mégpedig egy mindent elsöprő sportsikerrel, lévén a sport – az amerikai filmekből tudjuk – a társadalmi igazságtalanságok helyrehozásának legalkalmatosabb útja (így legalább a Rocky rendezőjének se lehet olyan érzése, hogy hiába dolgozott). A kelekótya, ám jóravaló szegénygyerek az amerikai kisváros kerékpárversenyén lekörözi a főiskolás úrifiúkat, és zsémbes, ám aranyszívű szülei nagyobb örömére bekarikázik a főiskola hosszú távon társadalmi felemelkedést, rövid távon jószagú úrilányok harminckétfogú mosolyát jelentő révébe.
Peter Yates meg nyilván szívósan dolgozik tovább. A hírhedt vonatrablással bebizonyította, hogy az évszázad vonatrablásából meg lehet csinálni az évszázad legunalmasabb krimijét. A John és Maryvel megmutatta, hogyan lehet roppant banális témából roppant banális filmet csinálni. Most sikerült néhány jó filmet úgy sűrítenie, hogy közben épp csak az vesszen el, amitől azok filmek voltak, nem pedig háromezer méter színes celluloid – mint az övé. Csak így tovább! Mi vevők vagyunk rá! Sajnos.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1981/01 44. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7600 |
